Epilógus

/Jeni Szemszög/

Útban voltam a Cullen ház felé és a lányokkal való délutáni vásárláson gondolkoztam.Hogy milyen ruhát kéne vennem, milyen cipőt, stb...

Kinéztem az ablakon...A zöld, mohás törzsű fák elsuhantak mellettem, a madarak felröppentek az ágakról, amikor meghallották a kocsim hangját.A többi vadállat is elrejtőzött az erdőben...

Már öt éve élek Forks-ban és már öt éve ismerem Cullen-éket és a Quluteokat.Hamar összebarátkoztam mind  a két klánnal és három hónapnak kellett eltelnie, hogy megtudjam a titkaikat.Hirtelen egy olyan világba csöppentem, ami akkor, tizennégy éves fejjel nagyon izgalmasnak tűnt.De mára az izgalmas eltörpül a veszélyes és a kegyetlen mellett.Ezalatt az öt év alatt megismertem a Volturit és a Denali klánt is.Az utóbbit szívesebben ismertem meg, mint az előbbit...

Tizenhat voltam, éppen a szülinapi bulim volt Cullenéknél, amikor a Volturi emberei megjelentek...Azt akarták, hogy átváltozzak, mivel tudom a vámpírok titkát.De nem.Cullenék megvédtek és nem lettem vámpír.

Denaliékat pedig Edward és Bell's esküvőjén ismerhettem meg.Elazar és Kate rendkívül rendesek és imádom Őket.

Merengésemből a leágazást jelző tábla ragadt ki és lefordultam.

Tíz perc múlva megpillantottam a gyönyörű Cullen villát és az előtte álló, ismeretlen, fekete Range Rover-t...

***

/Tyler Szemszöge/

Sokáig hezitáltam, de végül rászántam magam.Nem tudom, hogy helyes-e amit most teszek, de nem tudok így élni...Muszáj látnom az öcsémet, Edward-t.

Azt tudtam, hogy itt él, Forks-ban, a Cullen családdal.Vegetáriánus vámpír lett, ahogy én is az vagyok.

Beültem a kocsimba és elindultam.Seattle-ben volt a lakásom, amit vettem.Egy órás út várt rám...

A gondolataimban merengve mentem az úton, amit a GPS jelzett.

A város tömbházai, az emberek árnyakként suhantak el mellettem.Leginkább azokat néztem...De egy gondolat nem hagyott nyugodni...Mi van ha nem fogadnak szívesen?!Mi van ha kidobnak és Edward hallani sem akar rólam?!

***

/Edward Szemszöge/

A nappaliban voltunk Bellával egy jól sikerült vadászatot kipihenve.A lányok, azaz Rose, Alice, Bella és Esme a délutáni vásárlásról beszélgettek, amire Jenivel mennek.Bevallom, férfiként elég idegesítő volt ezt végig hallgatni...Még szerencse, hogy Nessie nem volt itthon, mert akkor Őt most le sem lehetne ütni...

Jake-kel volt,  Lenyomatával, aminek...Nem nagyon örültem...Nem szeretem, hogy Renesmee azzal a korccsal van, aki a feleségemre is pályázott...

-Minden rendben?-Fogta meg a kezemet Bella mosolyogva.

-Igen, persze...Csak elgondolkoztam, Drágám.-Bólintottam.

-Na és min?

-Hát...Nessien...Meg hasonlókon.-Feleltem tömören.

-Nem tetszik, hogy Jacobbal van, igaz?-Mosolyodott el szelíden.

-Hát...Be kell, hogy valljam, egy cseppet sem.-Ráztam meg a fejem.-Csak...Féltem Őt.

-Jake vigyáz rá.Te is tudod, hogy vele van a legnagyobb biztonságban.-Hozzám bújt és az összekulcsolt kezünkre pillantott.

-Ne aggódj!Semmi rossz nem történhet, Edward!-Mondta magabiztosan.

Akkor még nem tudtam, hogy az elkövetkező néhány órában teljesen felfordul az életem...